Magyar

Visite: 5526

Casamari ciszterci apátság


Casamari ciszterci apátsága Veroli területén található, Frosinone és Sora között kb. félúton. Az apátság egy sziklás domboldalon fekszik az Amaseno patak mellett, kb.300 m tengerszint feletti magasságban.
Római korban itt a Cereatum nevû település helyezkedett el, mely nevét a rómaiak által tisztelt Ceres istennõtõl szerezte. Itt született Caius Marius (ie. II-I.sz.), a híres hadvezér, Silla ellenfele a polgárháborúban (ie.88), hétszeres konzul, róla lett késõbb elnevezve a település Casamari-nak (Casa Marii = Mario háza). Hasonlóképpen az ide vezetõ út neve Via Maria.


A dokumentumok tanúsága szerint az apátság már létezett a 11.században, akkor még a Benedek rendhez tartozott. Az apátság nagy szociális és spirituális vitalitással rendelkezett, amely azonban a 12.sz. elején válságon ment keresztül. Ennek gazdasági oka a hûbéri rendszer krízise (a kereskedelem térhódításával), vallási oka György pápa reformjai által okozott általános bizonytalanság. Ebben a zavaros idõszakban egymást váltották az apátok, míg III.Jenõ pápa gondjaiba vette az apátságot és elrendelte, hogy az új ciszterci rendhez tartozzon, szent Bernát személyes kezdeményezére (1152). A rend kitûnt a pápák felé tanúsított feltétlen hûségével, lelki fegyelmével és gyorsan hódított egész Európában, úgyhogy sok benedekrendi kolostor maga kérte a felvételt.
A ciszterciek újraépítették az apátságot, a rend tipikus építészeti stílusában, amely egyszerûsége ellenére ma is csodálatot kelt az apátság látogatóiban. A ciszterciek tudatosan törekszenek minden felesleges díszítés elkerülésére, hogy semmi se vonja el a figyelmet a spirituális tartalomtól.
1203-ban III.Ince pápa áldotta meg az alapkövet, az építkezés 1217-ben fejezõdött be, és ugyanabban az évben szeptember 15-én lett felszentelve a bazilika.
Az egyházszakadás zavaros éveiben a pápák uralma válságon ment keresztül, amely valamennyi szerzetesrendben éreztette hatását, így a ciszterci apátságban is, amely elvesztette birtokait. Ezt tetézte a háború és a szerzetesrendeket sújtó gazdasági rendelkezések is. A szerzetesek száma nyolcra csökkent, mire a pápa toszkánai trappistákat telepíttetett az apátságba.
Napóleon elsõ olasz hadjárata során a Nápolyból visszatérõ francia katonák kifosztották az apátságot és megszentségtelenítették az Oltáriszentséget, amelyet a szerzetesek egy kis csoportja az élete árán próbált megvédelmezni. A vértanúk maradványai a templomban vannak elhelyezve. A napóleoni háborúk során az épület egy része tûzkárt is szenvedett.
Az áhított nyugalom 1873-ban, az apátság nemzeti mûemlékké való nyilvánításával következett be. Az ezt követõ felvirágzáshoz hozzájárult Casamari kongregációnak a pápa által történt elismerése és megerõsítése ( 1929, 1943 és 1979). A kongregáció 1929-ben 5 kolostorból és 50 szerzetesbõl ált, míg jelenleg 18 kolostor és kb.220 szerzetes tartozik hozzá. A IX. Pio által szorgalmazott etiópiai misszió 4 kolostort, 2 missziót és 100 szerzetest számlál. A kongregáció feje Casamari apátja, amely tisztségét 9 évig látja el. A kongregáció vezetése háromévenként ül össze.
Az apátság a sok viszontagság ellenére 1000 éven keresztül megszakítás nélkül tevékenykedett (ha eltekintünk az 1811-1814-es évektõl). Az 1916-ban alapított szeminárium sok fiatalt indított el a szerzetesi élet felé. A szeminárium 1952-ben középiskolává alakult át, hogy a környék kultúrális fejlõdését elõsegítse.
A kolostor napirendjében fontos helyet kap a közös ima, a liturgia és a lectio divina. A szerzetesek tevékenységükkel: tanítás a kollégiumban, nyomdai munka, gyógyszertár, likõrkészítés, stb., biztosítják megélhetésüket. Az általuk termelt és eladott termékek (az apátság kis üzletében kaphatók a kegytárgyakon kívül kozmetikai termékek, gyógyszerek, likõrök, a nyomdában készített kiadványok, stb.) bevételének egy részét jótékonysági és missziós célokra fordítják.

 

Trisulti karthauzi kolostor


Trisulti Collepardo területén fekszik el, pompás környezetben, erdõkkel borított hegyek közé zárva.
Az eredeti kolostort foligno-i szent Domonkos, aki egyházújító és benedekrendi kolostoralapító tevékenységével tûnt ki - alapította 1000-ben. A kolostor maradványai ma is láthatóak, bár központi része beomlott.
Kétszáz évvel késõbb, III.Ince pápa rendeletére az apátság a karthauzi rendhez csatlakozott, és megkezdõdött a jelenlegi kolostor építése is, az eredeti kolostor szomszédságában. A hivatalos átadás 1208 szeptember 25-én történt. 1211 július 17-én került sor az új templom felszentelésére III.Ince által, aki a környéken palotát építtetett magának. Ezt az épületet 1958-ban restaurálták és ma is az õ nevét viseli.
A kolostor az évszázadok során építészeti szempontból jelentõsen megváltozott.
1947-ben csatlakozott a Casamari kongregációhoz, így ciszterci lett.
Nagyon figyelemreméltó a múzeummá alakított régi gyógyszertár, amelyben megcsodálhatjuk a gazdagon dekorált falakat, a sok tégelyt és üvegcsét, valamint az egykori gyógyszerész által használt eszközöket. Érdekes a tromp l'oeil is, valamint egy emberi arcot ábrázoló rajz, amely sok-sok emberi figurából tevõdik össze.
Nagyon szépen gondozott a nyírt sövényekkel, virágokkal teli kis kert is.

Questo sito usa i cookies di Joomla e il contatore Gostats. Continuando a navigare l'utente accetta l'uso dei cookie, per una tua migliore esperienza di navigazione. Per i dettagli vedere i relativi siti Joomla e Gostats. We use cookies to improve our website and your experience when using it. Cookies used for the essential operation of this site have already been set. To find out more about the cookies we use and how to delete them, see our privacy policy.

  I accept cookies from this site.
EU Cookie Directive Module Information